I. Zsigmond lengyel király és Sforza Bona milánói hercegnő házasságából egy fiú- és négy leánygyermek született. Elsőszülött lányuk Jagelló Izabella (Krakkó, 1519. január 18.- Gyulafehérvár, 1559. szeptember 15.), aki 1539 januárjában igent mondott a Krakkóba látogató magyar követeknek, hogy legyen Szapolyai János felesége. A fiatal – ekkor még 20 éves lány – elígérkezett a 30 évvel idősebb, ekkor már 52 éve Szapolyainak.

Történelmi háttér

1538 februárjában két uralkodó, Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János megkötötte a váradi békét. Mindketten a Magyar Királyság uralkodójának tartották magukat. A megegyezés értelmében az ország egyesülni fog Ferdinánd uralma alatt. A megállapodás arra is kitért, ha időközben Szapolyai Jánosnak örököse születne. Az esetlegesen megszülető fiút egy német hercegséggel kárpótolta volna Ferdinánd. Ám Szapolyai nem volt nős ekkoriban, így az ötlet nagyon vadnak tűnt, ám többen is szorgalmazták a házasságkötést.

Szapolyai mindig tartott a házasodástól. Udvari emberei 1537 novembere óta megpróbáltak feleséget szerezni számára, egy év alatt pedig sikerült is megtörniük az uralkodó ellenállását. Jan Tarnówski, Zsigmond egyik befolyásos embere és Fráter György, János első számú tanácsadója bátorították urukat. Mivel Szapolyai húga I. Zsigmond lengyel király első felesége volt, így a lengyel kapcsolat kézenfekvőnek tűnt.

A házasságkötés

Lengyelországban 1539. január 31-én megtartották a jelképes esküvőt, azután pedig Izabella Magyarországra indult Brodarics István váci püspök, Perényi Péter illetve Homonnai Drugeth István kíséretében. Izabella és kísérete február 19-én érkezett meg, ahol a király személyesen fogadta. Négy nappal később, február 23-án Buda várában hivatalosan egybekeltek. Fehérváron március 2-án magyar királynévá is koronázták a lengyel hercegnőt. A lengyel király 70 000 forint értékben bőséges hozományt küldött leányával. Szapolyai János kétszer ennyi hitbért helyezett letétbe és fényes jövedelmet biztosított feleségének. A frigy megerősítette a magyar-lengyel kapcsolatot. A Habsburg támogatottság is megérkezett. Várdai Pál esztergomi érsek celebrálta ugyanis az eseményeket, aki a Habsburg-párt emberének számított.

Az ifjú anya és özvegy

1540 júliusában, alig néhány nappal Szapolyai János halála előtt Izabella fiúgyermeknek adott életet. Az apa azonban nem volt Budán a gyermek születésénél, mert Majláth István erdélyi vajda megbüntetésére indult és éppen Fogarast ostromolta. Alig, hogy hírét kapta az örökös megérkezésének – az idős és betegségektől gyötört király - Szászsebesen meghalt. A kisfiú (Buda, 1540. július 7. – Gyulafehérvár, 1571. március 14) édesapja és anyai nagyapja keresztneveit kapta, így János Zsigmond néven keresztelték meg.

A fiú érkezése komoly fejtörést okozott, mert őt akarták a megüresedett trónra ültetni. 1540 szeptemberében, a rákosi országgyűlés II. János néven Magyarország királyává választotta. Habsburg Ferdinánd nem ismerte el uralkodói jogait. Izabella tétován törte a fejét, hogy mitévő legyen Ekkor lépett a tettek mezejére Fráter György. Szapolyai János halálos ágyán tett kijelentésére hivatkozva - feleskette a csecsemő János Zsigmondra a Szapolyai-párt nagy részét. Ezzel a lépéssel ugyanakkor felrúgták az 1538-ban megkötött váradi békét. Ennek értelmében, Szapolyai János halálával a keleti királyság Habsburg Ferdinándra kellett volna szállnia.

Nemes gesztusnak feltüntetve a politikai célt, I. Szulejmán szultán pártfogásába vette a csecsemő királyt és a frissen megözvegyült anyakirálynét. A fiatal, tapasztalatlan és naiv Izabella, aki járatlan volt a politikában, Szulejmán ajánlatát elfogadta. A királyné és fia megkapta a keleti magyar királyságot, a későbbi Erdélyi Fejedelemséget. Ennek ára is volt, évi tízezer arany adó formájában kifizetve a szultán pénztárába.

Budát a Habsburgok fenyegetik, szeretnék visszaszerezni a trónt.  Enyingi Török Bálint és Fráter György által védik Budát, ahogy tudják. Budát. Közben pedig Szulejmán is elindult, hogy a várat felmentse és a magyarországi pozícióját megerősítse. Enyingi Törököt fogságba vetette, az özvegy királynét és megkoronázott fiát Erdélybe küldte, Fráter Györgyöt rendelte mellé kormányzónak.

Élet Erdélyben

A magyar királyi udvar Budáról való távozása után Izabella királyné kis ideig Lippán, majd közel 10 évig Gyulafehérváron rendezkedett be. Ezután Izabella királyné fiával együtt Kassára, majd Lengyelországba távozott. 1551. július 21-én a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket átadta Castaldo császári tábornoknak, aki azokat Ferdinánd királynak küldte el

Az erdélyi rendek 1556-ban visszahívták Izabella királynét, aki október 22-én Báthory István kíséretében bevonult Kolozsvárra és fia nevében ismét átvette az uralmat.

1558-ban Bebek Ferenc, Kendi Ferenc és Kendi Antal erdélyi főnemesek összeesküvést szerveztek az asszony meggyilkolására. Izabella özvegy királyné rájött a cselre és Balassa Menyhért segítségével –egy lakoma után lemészároltatta a három nemest.

1559. szeptember 15-én, mindössze 40 esztendősen váratlanul elhunyt és a gyulafehérvári palota kriptájában helyezték végső nyugalomra.

Feldolgozott irodalom:

Dr. Veress Endre: Izabella királynő 1519-1559. Budapest, Históriaantik Könyvesház Kiadó, 2010. 

Rubicon (2019) http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1539_februar_23_szapolyai_janos_es_jagello_izabella_menyegzoje/

Rubicon (2019) http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1559_szeptember_15_jagello_izabella_kiralyne_halala/